Biztosan valami pervezió, de imádom a naplementéket. Szeretem, ha színes, szeretem amikor szinte feket-fehér, akkor is, ha alig van felhő, meg akkor is, ha túlzsúfolt az ég. Tetszik, amikor áthúz a jelenség közepén egy madár, de azt is, ha egy repülőgép töri meg (teszi teljesebbé?) a harmóniát. Valahogy megynyugtat. Lám csak, még Ő sem tökéletes.
Gyerekként bármeddig el tudtam volna nézegetni a felhőket, a leghihetetlenebb történeteket kerekítettem az égen vonuló mesealakokről. Ne mondjátok meg senkinek, de ezt nem nőttem ki. :)
Ez például egy béka. A történetet nem mondom el hozzá. Mindenki találja ki a magáét.
Néha szelíd báránykák sétálnak az égen,
néha pedig őrült dühöngés fogja el a Nagy Időjárásfelelőst
hogy aztán egyetlen perc alatt bágyadtan elszundítson.
De a legjobban mégis azt szeretem, ha a felhők mögül kikukucskál az Istenke :)