Kéremszépen nálunk mindig voltak macskák. Minium egy. A legkülönfélébb és néha igazán fura macsok is megfordultak nálunk. Néhány leg:
-A LEGKEDVESEBB az első volt, természetesen Ő volt a legleglegcicább cicám. Egy padláson született, az anyja nagyon vad volt, a kicsiket valami csellel hozták le onnan, majd többszörösen kerülő utakon keveredett hozzánk. Határozottan találó neve volt neki, úgyse találnátok ki ezért elárulom: Cica. Esetleg Micicánk. Nem ám úgy, hogy Mici-cicánk, hanem úgy, hogy "a mi cicánk". Szóval Micicánk talpraesett (haha), kedves, barátságos és igen empatikus lény volt. No, róla oldalakat tudnék írni...
-A LEGHÜLYÉBB és egyben a LEGSZEBB macslegény a félperzsa Zuani volt. Őt rendszeresen eltángálta a szomszédnéni, mert a fiatalember bejárt a konyhájába és minden mozdítható húsneműt meglovasított. Ezen kívül nagyon hülye balesetei voltak, egy alkalommal például úgy jött haza, hogy hátul szépen működtek a lábai, elöl meg simán hason csúszkált, mellső mancsai maga alá behúzva. Állatkórház, álmélkodva kerekre nyitott dokiszem, röntgen, fejvakarás. Izomlazító, pár nap alatt maradéktalan gyógyulás. Orvos szerint valószínűleg szundikálás közben megriasztották, nagyhirtelen felkapaszkodott egy fára és annyira meghúzódtak az izmai ott valahol, hogy nem tudott magától oldódni a görcs. Zuani később túlélt egy puskás támadást a szomszédbácsitól, aztán egyszercsak mégis örökre eltűnt.
-A LEGRAGASZKODÓBB kislány létére Lajos, később Luigi névre hallgatott, és mindössze négy hónapig élt. És folyton szörtyögött. Viszont ha nem vettük fel ölbe, egy tizedmásodperc alatt nadrág-pulcsi-nyak, és már gyurmázta is a vállunkat.
-A LEG BESZÉDHIBÁSABB cicó Mirr-murr. Nem hallottuk soha nyávogni, tátogott helyette, viszont olyan hangerővel tudott dorombolni, hogy a földszintről felhallatszott az emeletre. Imádta a sütőtököt és a sárgarépát, és hát persze, hogy narancssárga volt a lelkem. :)
Fölösleges folytatnom. Az összes általam ismert macska LEG volt valamiben. Még a picurka szomszédmacsek is. Tegnap jött először. Kinyitotta valahogy az egyik bukóablakot, emeletnyi magasságból leugrott, és szabályosan bekopogott hozzánk. Nem tudtam ellenállni... Visszavinni nem lehetett, mert nem voltak otthon náluk, így itt vendégeskedett. Aztán másnap újra megjelent, és úgy viselkedett, mintha soha máshol nem élt volna, pedig a két saját macs mindent elkövetett, hogy ne szeressen itt lenni. :)
És ma újra itt volt...:)))
Hát nem éééédes? :)
