Tisztelettel jelentem -hatalmas és múlhatatlan örömmel természetesen-, hogy nem tanultam az előző évi sike  kudarcokból, és újfent a dinnyetermesztés rögös útjára léptem. Valószínűleg mezőgazdász (na jó, paraszt) ősöktől örökölt atavizmus lehet a dologban, mert amint február vége felé enyhül kissé a fagy és ki-kisüt a napocska, ellenállhatatlan kényszert érzek a kertben való kárcsinálásra. Idén sem alakult ez másként, március elején nekikezdtem zsebkendőnyi kertecském átrendezéséhez.
     Első lépésként ásót ragadtam és összetúrkáltam a felső 10-15 centis réteget, majd egy gereblyével megprólbáltam némileg vízszintes felületet kialakítani a tetején. Mivel az ősszel csuda szorgalmas voltam és szépen felástam az egészet, ez most gyerekjáték volt. Vagyis inkább macskajáték, mert amint sikerült egy fél négyzetméternyi területet elgereblyézni, Malvin ott termett, és rögtön megpróbálta, nem lenne-e jó a hely vécének. És nahát! -jónak találtatott mindig. Nekem nem annyira tetszett a dolog, úgyhogy időnként finoman összezördültünk, amit ő azzal torolt meg, hogy a frissen metszett szilvafa tetejére felmászva csúnyán nézett rám, majd nekiállt karmot élesíteni. Minek utána ezúton sikeresen rendeztük a nézeteltérést, Őmacskasága még áldozott rám egy lesújtó pillantást, majd elegánsan elvonult a szomszéd mezőre egerészni.
     Mivel macskaidomárként egyértelműen nem váltam be, ezért nekifogtam a következő fázisnak, ami pediglen a magok földbejuttatása. Mindig csodálattal töltött el ez a szakasz, hiszen gondoljunk csak bele: veszünk néhány aprócska, halottnak tűnő magot, eltemetjük őket a hideg és nedves földbe (brr), egy kicsit nem nézünk oda, azok pedig egyszer csak kibújnak, nagyra nőnek, és teremnek mindenféle...ó, bocsánat, picit előreszaladtam, miről fogok így írni júliusban?!
      Tehát ott tartottam, hogy vetettem. Mégpedig sárgarépát, petrezselymet, kicsi borsót, egy kevés hagymát (pórét, metélőt és simát) fokhagymát, virágokat, salátát, retket, és még kitudja mi mindent. Én éppenséggel tudom, csak már mindegy, mert Malvinkisasszony három nap alatt következetesen kitornászott minden ágyást. :(

Nem baj, Dinnyét akkor is termesztek az idén!!!

Hogyan kezdjünk a dinnyeszürethez?
Roppant egyszerű, az alábbi hozzávalók igényeltetnek:
     - Dinnyemag, többféle
     - Kisebb tárolóedénykék
     - Virágföld (esetemben sajnos agyagos kerti  nyavaja)
     - Víz, minden nap egy kevés
     - Elszántság, minden nap sok

Első lépés: dinnyemagot teszünk egy virágfölddel telerakott edénykébe, majd meglocsoljuk. Így néz ki:

Ne tessenek nevetni, ez igenis egy Dinnye.
Lesz.
Drukkoljatok! :)