A Bölcset Gergőnek hívják, úgy nyolc éves lehet, és éppen az uszodában csücsül a padon, arra várva, hogy bemehessen az öltözőbe. Az ajtó zárva, rajta felirat: cipőben belépni tilos.

- Mi volt ma a suliban? - így a nagymama. Gergő mellett ül, egyenes derékkal, szemre régen nyugdíjas nagyonpedagógus alkat.

- Semmi különös, jó volt.

- Ennek örülök, mert tudod a tanulás nagyon fontos egy ember életében. Tudod, alsó tagozatban tanul meg az ember tanulni, és ha ügyesen csinálja, sokkal könnyebb dolga lesz felsőben, amikor már nagyobb anyagot kell elsajátítani. Ebédeltél rendesen?

- Igen, finomat főztek, meg is ettem mindent. - Semmi gyanús a fiún, kreol bőrű, slank kislegény, értelmes a tekintete, választékos a modora, szeretetteljes megértéssel néz a mamára.

- No látod, ez fontos. Tudod, rendesebben kell enned, hogy erős lehessél. Mint a testvéred. Ő ugyan erőteljesebb testalkatú nálad, de ha ügyesen mindent megeszel, tudod akkor hamarosan utoléred őt. - Mama cipőjén egy kék, kórházakban és igényesebb könyvtárakban használatos gumis műanyag cipővédő van. - Tudod Gergő, az alkalmazkodás az étkezéseknél is nagyon fontos. Alkalmazkodni az élet minden területén kell, hiszen csak úgy boldogul az ember.

Nyílik az ajtó, kirajzik néhány gyerek, ők az előző csoport. Most már bemehetnek a négyórások átöltözni. Gergő is elindul a többiek után, mama felpattan hogy kövesse, segíteni szeretne neki átöltözni. A fiú utolsóként lép be az ajtón, visszanéz, tenyerét mutatja, finoman elmosolyodik.

- Ne gyere tovább. Tudod mama, mindenkinek szüksége lehet egy kis magánéletre.