Itt, a hegy tetején is elérkezett végre az idő, amikor az ovisokat ki lehet engedni az udvarra. A kivitelezés mindannyiunknak nagy izgalmakat okozott, gondolom a dinnyebabáknak is, de a legizgatottabbnak Malvin bizonyult.
Alaposan meg kellett vizsgálnia minden újdonsült kertlakót,
beleértve a locsolókannát is, amivel már találkozott ugyan, de még ilyen fincsi langyos kútvíz sosem volt benne, ezért külön kukucs járt neki.
Később aztán benézett egy gólya is, bár őt attól tartok, jobban érdekelték a mozgásképes kerti teremtmények, láthatóan nem a dinnyéimre utazott.
Ennek a képnek semmi köze ugyan a dinnyékhez, de érdekes. Aki nem ismerné fel, annak elárulom: ez egy csomó tavalyi snidling virágba borulva. Nekem tetszik.
