Történt minap, hogy egy számomra Igenkedves Ember megszólt azért, mert nem talál új bejegyzést nálam. Igaza volt. Mentegetőzhetnék is akár, mert mostanában valóságos havas hegycsúcsok emelkedtek az életemben munka- és egyébügyileg, de nem teszem, mert hát ugye kinek nem? Forr a világ, mindenki tapos és küzd, nincs menekvés, nincs pihenés. Mégis meg kellett állnom egy pillanatra, mert ezt találtam: http://sasika61mondja.blog.hu/2008/12/06/tanardicsero_poszt
Érdekes kérdés. Előző nap a negatív példák voltak terítéken, érkezett is 202 hozzászólás. A pozitív példát bemutatóhoz pedig eddig mintegy 8...
Tényleg ilyenek vagyunk? Csak a rosszat vesszük észre? Becsaptak minket?
Nem hinném...nem tudom...
Ugye nem...?
Kérni szeretnék valamit: keressen mindenki legalább egy vagy kedves, vagy jó, vagy valami miatt meghatározó embert a múltjában, hívja fel, írjon neki egy levelet, vagy legalább gondoljon rá szeretettel...
És akkor egy kicsit szebb lesz a világ. (Ja, és és-sel nem kezdünk mondatot...:))