Nem mindennapi ebéd készült nálunk a napokban. Az kulinárisan érzékeny egyénektől rögvest sűrű bocsánatokat kérek, és legyenek kedvesek azonnal átlapozni máshová és ne olvassanak tovább. :)

     A lusta háziasszony az ebédfőzés előtt nem sokkal ballag el a boltba az úgynevezett hozzávalókért. A még lustább pedig fél tizenkettőkor bekukkant a hűtőbe, hogy vajon mi van benne. Jó esetben találtatik ott némi étkezési célra megfelelő tárgy, ezeket a helyes arányban és módon összekuttyantva remek táplálékokat lehet létrehozni. Na és mi van, ha gyatra a maradék-kínálat? No, én épp így jártam nemrég. Ugyan van a háznál lelkes kiskorú, akit lehet boltba szalajtani, de ha az ebéd fő hozzávalója hiányzik, inkább magam indulok cserkészni. El is határoztam szépen, hogy csiripöri lesz az ebéd tejfölösen, galuskával és csemiubival. A közeli kisbolt csudajó házi csirkehúst tart, tehát minden reményem jogosnak mutatkozott az eredeti elképzelésemhez, ám odaérve az a kellemetlen hír fogadott, miszerint összesen két csomag farhát szomorkodik a hűtőben. Mivel az idő sürgetett, megvettem szegény árvákat, de sem tejfölt, sem pirospaprikát nem kaptam mellé, úgyhogy szörnyű gondban értem haza. Aztán vettem egy nagy levegőt meg három tojást, négy szeletke száradni készülő kenyeret, egy doboz májkrémet, némi hagymát, fokhagymát, egy kis csokor petrezselymet, sót, borsot és nekifogtam töltött csirkét készíteni. Bizony, bizony, a farhátból. Összekutyultam a tölteléket, a kiszedtem a hátából a tüdőt, (jó pont a macskáknál) alaposan megsóztam, hátával lefelé beleraktam a tepsibe, megpakoltam a töltelékkel, a maradékot meg köré rakosgattam. Aztán néhány szem krumplit raktam még a tepsibe hasábra vágva, az egész alá egy kicsi vizet tettem és be a sütőbe. Amikor kész lett, megfordítottam a husi- jajj, bocs a csontikákat bőrével felfelé, locsolgattam kicsit előírásszerűen a saját zsírjával, majd készre pirítottam.

   És isteni finom volt... :)