Nos, a tavalyi tragikus dinnyehalálozás után azt hiszem, érthető, hogy ha kissé idegessé válok amikor beborul az ég. Nem ám a kellemes, kora-nyáresti beborulásra gondolok, amikor a felhőkből arany készül halkan szitálni, hanem amikor a beborulás előtt öt perccel még hétnél is több ágra süt a nap, és utána hirtelen sötét lesz. Ilyenkor jó néhány lehetőségünk van, a higgadt, fotelbe való depressziós összezuhanástól a házban való fel-alá rohangálásig "jajjmostmilesz-jajjmostmilesz" kiáltásokkal, de az igazán jó dinnyegazdi nem esik kétségbe, hanem tervet kovácsol kis kedvencei megmentése érdekében.
Lássuk tehát, mi is a teendő, ha ilyesmit látunk reggel fél kilenckor a nyugati horizonton:.jpg)
Ilyet pedig délkelet felől:
Első lehetőség:
Hívjuk a tűzoltókat, hogy kigyulladt a szomszéd városban a gumigyár.
Második verzió:
Összekészítünk némi kenyeret és vizet, és lesietünk a nagypapa légópincéjébe.
Harmadik megoldás:
Beveszünk egy aszpirint.
Negyedik fontos teendő:
Beszedjük a frissen kiteregetett ruhákat a teraszról, mert sejtjük, hogy irtó nagy zuhé lesz, majd szentségelünk, hogy minek kellett félhatkor palántát locsolni. Igazándiból akkor fog leesni a tantusz, amikor eszünkbe jut, hogy tavaly ebből az irányból (úgymint délkelet) tisztességes eső nem jött, csak jégeső, zivatar és tájfun. És kinyírt minden növendéket a kertben. Természetesen a csigákat és a hangyákat nem. Viszont az összes palántánk elpusztult...
No jó, nem csigázok senkit tovább: tartva a beharangozott jégveréstől, fogtam néhány virágcserepet, és kemény munkával egyenként leborogattam vele a szerelmetes kis növénykéket. Perceken belül némi szellő támadt, és esni kezdett. Mit esni? Cseperegni! Szemerkélni! Pötyögni! Mintegy tíz percen át. Csalódott vagyok, de élnek a palikák, az is valami :)
Elég komikusan néz ki a kert, de a Hatalmas Vihar után minden növényke a helyén van, tépetlen levelekkel, dinnyenevelésre készen. Kivéve a természetesen a paprikákat, ők nem dinnyét akarnak majd teremni. Remélem. Bár ebben a kertben semmi sem lehetetlen.
