Tessenek elképzelni, bizonyságot kaptam: állhatatosságom nem marad jutalom nélkül, kibújt az első dinnyepalántocska! Íme Ő, sőt ŐK:

Illetve...ami azt illeti, eléggé érdekes kinézetük van még szerető és jócskán elfogult dinnyegazdi-szemmel is... De nem? Olyan...olyan... kicsit furcsák. Nem nyiszlettkék és soványkák vérbeli dinnyeségükhöz képest?!
Jól van, értem én, nem kell rögtön kifejlett dinnyeségnek kinézni egy újszülöttnek, gondoljuk csak egyes állatfajok kicsinyeire. Hol van az megírva, hogy egy hollónak például fényes fekete tollakkal kell kibújni a tojásból, nem igaz? De azért azt hiszem nem árt, ha legalább csőre van...
Minél tovább gyönyörködöm apró növénykéimben, annál biztosabb vagyok benne, hogy bizony ennek a hollónak nincs csőre. Itt valami huncutság van a levegőben. De legalább is a földben mindenképp.

Ez ugyanis nem dinnye. :(

És csak akkor jöttem rá, hogy hollófióka került a cserepembe, amikor megszületett (mert bizony mégis csak megtörtént) az első, valódi, igazi, hamisítatlan DINNYEBABA!

Fogadjátok szeretettel!